Kásád-Kašad Horvát Kisebbségi Önkormányzat

taschler0903, 2009.05.27. 11:31

Megye: 
Baranya megye
Elérhetőségek
Postai cím: 
7827 Kásád, Kossuth Lajos utca 31/A.
Telefon, Fax: 
72/474-194.
E-mail cím: 

kasadhkisebbseg(at)freemail.hu

Kásád
Vezető: 
Péter Kellner

HELYTÖRTÉNET

Jelenleg még nincs elkészítve a község története, bár a korábbi évtizedekben születtek kisebb leírások, de ezeket senki sem gyűjtötte össze. A helységet először 1294-ben említik, ekkori neve: Kassad. A helytörténet-kutatók egy 1427-ből származó oklevélről is tudnak, az akkori falumegnevezés: Kyskasad. A helységnév azt sejteti, hogy létetett valaha Nagykasad is, amely valószínűleg a tatárjáráskor elhalt.Biztosra vehető, hogy az alapszó összefügg a felvidéki Kassa városnévvel, valamint a baranyai Kis- és Nagykassa falunévvel. Árpád kori magyar személynév ez, az alapszó értelme a kása ételnévre vezethető vissza. Létezett Kasat és Asady megnevezés-forma is. Nincs kizárva, hogy egy ősi magyarszemélynév, a Ko rejtőzik az alapszóban, amely idővel a sa-képzőt kapta, kb. olyan értelemmel, hogy a Ko nemzetség családja. Mai értelmezéssel így mondhatnánk, hogy a Ko-ék, vagyis a Kassáék. Érdekes a d-képző a földrajzi jelölés végén, ami arra utal, hogy itt létezett korábban is egy falu, valószínűleg más név-jelöléssel. Egyik ősi faluja például, amelyről a 17. század vége óta itt élő horvátok semmit sem tudnak: Süllőd. Ez aszomszédos Siklósnagyfalu határán állott. Másik eltűnt középkori magyar település az Orjak, ami a beremendi határ közelében terült el, a mostani magyar-jugoszláv határvonal közelében. A jelenlegi Kásád elődje az öreg Kásád (Sztári Kasad), a falutól nyugati irányban, egy patak közelében helyezkedett el. A feltételezett középkori helyekről az ásáskor és szántáskor előkerülő török cserepek és zúzott kövek vallanak. Az öreg Kásád a néphagyomány szerint a török alatt pusztult el, amikor egy helyi banya-boszorka tetvészkedett és véletlenül az ő udvarából átterjedtek mindenhová a lángok. Ez 1680 és 90 között történhetett, és ekkor lehúzódtak a mostani falurészbe az akkori lakók Más visszaemlékezők úgy vélik, hogy Zrínyi Miklós egyik csapata dúlta fel a helyet, amikor az eszéki hidat felégették. Egyes lokálpatrióták szerint a siklósi törökök egy portya alkalmával végleg feldúlták. Először csak horvátok éltek az új helyen, aztán magyarok és németek is települtek le. 1930-ban például 122 magyar, 41 német és 406 sokac lakott a községben, míg a külterületi ún. szállásokon (ez a kifejezés itt nagyon gyakori) 10 magyar, 7 német és 10 horvát gazdálkodott. 1970-ben külterületeivel együtt 128 magyar, 58 német és 377 horvát lakta a helységet. Egyik legnagyobb külterületi résznek számított Zálogos-puszta illetve major, amelyet 1976-ban bontottak le. Ezen a helyen békességben éltek évszádokon át a magyarok, németek, a sokacok, sőt a szerbek. 1930-ban például az említett pusztán 77 magyar, 9 német és 4 sokac anyanyelvű lakost tartottak nyílván, 1970-ben már csak 81-en lakták a perem-pusztát. Egy másik érdekes határrész Tátárlija, ahol a régi öregek szerint a hódító tatárok egy hadiszállást alakítottak ki majdnem egy éven át. Van egy tévhit, amely a Pasa (Passa) nevű helyet török hódoltsági szállásként tünteti fel. Ám az őslakók azt állítják, hogy ebben a szóban a legelő megnevezés maradt fenn. Az biztos, hogy a latin pascum szóból ered, ami szintén legelőt, mezőt jelent. Néhány névkutató úgy tartja, hogy Kengyeles nevű határrész szintén egy ősi középkori magyar falut takar. A helyi gazdálkodók szerint ez tévedés, ugyanis ez inkább egy kengyel alakban kialakított mesterséges vízfolyásra utal.

Azonban az ifjak, a most szerveződő helytörténeti szakkör és baráti kör tagjai, így ifj. Orsokics István, Fekete Attila és Csóka István az állítják a felszíni kallódó leletek alapján, hogy a Tatárlija és a Kengyeles is valamilyen településnyom lehet, összefüggnek, sőt ők a közelben tudnak levéltári adatok nyomán másik két eltűnt helyiségről is, így Kisbáláról, amelyet jobbágynép lakott, valamint Végbáláról, amelyet a helyi nemesek laktak. A vég fogalom az összetett szóban tán egy kisebb hadi erősséget jelez. Maga Kásád egyébként az Árpád-korban kisnemesi lakottságú, jellemző a helyiek hűségére és hazafiasságára, hogy minden csatába vonuló meghalt Mohácsnál és ezért sorvadt el a hódoltság alatt ez a magyar település. Az ifjú helyi kutatók állítják, illetve feltételezik népi visszaemlékezések alapján, – Dr. Laiber Imre pécsi-villányi helytörténésszel és dr. Virágos Gábor régésszel együttműködve, az ő szakmai felügyeletük alatt – , hogy a nagyharsányi csata után Kásád határában is lezajlott egy kisebb ütközet. Ebben egy drávai fahídért küzdöttek, amely Old és Eperjes-puszta között vezetett.
A lokálpatrióta fiatalok a honlapot havonta vagy kéthavonta gazdagítani fogják újabb helytörténeti, régészeti, és néprajzi adatokkal ifj. Orsokics István vezetésével.
Az ősibb időkből kevésadattal rendelkeznek a fiatalok. Annyi bizonyos, hogy a Kásád keleti pereménegy római hadút ment, amely mellett római, illetve kelta ,nagy kiterjedésű telelpülés húzódott. Nincs kizárva, hogy egy kisebb vár is működött itt egyfajta hadi megfigyelő pontként.